Soha nem akarta elhagyni a Vígszínházat

Lukács Sándor tehetséges színészként robbant be a színház és film világába, míg az irodalomba tehetséges költőként. A sármos, Kossuth- és Kazinczy-díjas színművész hűséges típus, 52 éve a Vígszínház tagja, több mint egy évtizede a budafoki Nap Kiadóhoz is, amely versköteteit kiadja, és idén, hiába a sok-sok kísértésnek, már 48. házassági évfordulóját ünnepelte Máriával.

A jeles művész július 21-én tölti be 77. életévét. A 75.-re szép születésnapi ajándékot kapott kiadójától, megjelentette 9. verseskötetét, amely a Kikötő címet kapta, most pedig a 10.-et Amit őrizni tudsz címmel. Talán nem véletlen e két találó cím, hiszen az utóbbi utalás a magas korban már időszerű számvetésre, az előbbi pedig a több évtizedes kitartó együttlétre, a hűségre élete nagy szerelméhez, gyermeke édesanyjához, Máriához, akivel immár fél évszázada kötött házasságot, s számos szerelmes verset írt hozzá.

– Nincs titok, még most is szerelmes vagyok a feleségembe! – mondta lapunknak. – Kegyes volt hozzám a sors, hogy fiatalon rátaláltam Marira, aki mellett mindig szabadnak éreztem magam, sosem üldözött a féltékenységével. Pedig lett volna rá oka, hiszen a legszebb éveimben napi ötven szerelmes levelet is kaptam! Akkoriban szinte minden nap több csinos hölgy várt előadás végén a Vígszínház és a Pesti Színház művészbejárójánál egy kedves szóért, mosolyért, autogramért. Olyan is előfordult, hogy a bátrabbak éjnek idején becsengettek a lakásomon… Feleségem azonban jól kezelte ezeket az ostromokat, amiket szerencsére soha sem vett komolyan, mert mindig tudta, hogy őt szeretem. 

– A Vígszínházhoz is hűséges maradt 52 éven át, ami nem kis teljesítmény, pedig bizonyára csábították máshová is.

– Valóban, de soha nem fordult meg a fejemben, hogy váltsak, hiszen jól érzem itt magam. 

– Itt a nyár, a pihenés ideje. Hol piheni ki a fáradalmait?

– A Balatonon és Szarvason, de Spanyolországba is elmegyünk egy kis időre, ahová már tíz éve rendszeresen visszajárunk. Ezenkívül több időm jut majd kirándulni, sétálni a feleségemmel, és az unokázásra, amit mindig alig várok. S remélem, eljön az idő, hogy újra a teniszpályára léphessek.

– Ha már a sportnál tartunk, köztudott önről, hogy nagy sportrajongó, itt a foci Európa-bajnokság, és jövő hónapban kezdődik az olimpia. Mit vár a magyaroktól?

– A fociban már nem sokat, hiszen a fiúk nem jutottak tovább a csoportjukból. Az olimpián pedig hat aranyra számítok.

– Ön is nagy küzdő, akár a sportolók, csak negyedikre sikerült bejutnia a színművészeti főiskolára, majd élvonalbeli színésszé vált. De hogyan vált ismert költővé, mióta ír verseket?

– Mindig szerettem írni, már gimnazistakoromban, majd később, a főiskolán is. S persze az olvasás is a lételemem volt. Nincs kedvenc költőm, de mindig vannak korszakaim, amikor valakit vagy valakiket jobban előnyben részesítek, most például Zalán Tibort és Turczi Istvánt. Az első verseskötetem 29 éve jelent meg. Nem úgy ültem le írni annak idején, hogy majd egyszer költővé válok. Nagy hatást gyakorolt rám Kálnoky László költő, aki arra tanított, hogy egy vers legyen tömör, és mihamarabb jusson el a kitűzött célig, de Lator László is. Ő volt az első komoly szerző, akinek elárultam, hogy a színészet mellett írogatok. Megkért, hogy mutassam meg neki néhány írásomat, majd bátorított. Ki gondolta volna akkor, hogy egyszer majd eljutok a tizedik, Amit őrizni tudsz című verseskötetemig! Köszönöm ezt kiadómnak, Sebestyén Ilonának is.

Temesi László